PERIFÉRIÁS ÉRSZŰKÜLET
A végtagok verőereinek elmeszesedése

Az érelmeszesedés kialakulása során az erek falában zsíros plakkok halmozódnak fel, melyek fokozatosan szűkítik az ereket, majd a teljes elzáródásukat okozhatják. Így a szűk vagy elzárult érpályán nem jut elegendő vérmennyiség – és így oxigén – az ellátott területre. Ez történik a végtagok érelmeszesedésének esetén is. Kezdetben a szűkült vagy elzáródott érpálya nem képes biztosítani a lábizmok fokozott oxigénszükségletét mozgáskor, járáskor, így járáskor fájdalom jelentkezik a lábon. A folyamat előrehaladtával azonban annyira romolhat a keringés, hogy nyugalomban sem lesz elegendő a szállított oxigén mennyiség és nyugalmi fájdalom, valamint trófikus zavarok jeletkezhetnek a bőr szintjén (sebek, elhalás, üszkösödés).

Bizonyos tényezők, úgynevezettt kockázati tényezők hozzájárulnak az érelmeszesedés kialakulásához, ezek:
· dohányzás
· cukorbetegség – diabetes mellitus
· magas vérzsír szint
· magas vérnyomás
· elhízás

A végtagi verőérelmeszesedésnek tehát első tünete az időszakos sántítás - egy izomláz jellegű, görcsös fájdalom a lábszárban, mely járáskor jelentkezik, bizonyos távolság megtétele után, és megállásra kényszeríti a beteget, nyugalomban pedig megszűnik. Ez az időszakos sántításnak nevezett tünetcsoport kezdetben 600-1000 m-es gyaloglás után jelentkezik. Állás, illetve pihenés után a fájdalom megszűnik, hogy további gyalogláskor ismét jelentkezzék.
A fájdalom mértéke egyénenként változó, enhye kellemetlen fáradtság érzéstől erős, görcsös fájdalomig. A tünetek attól függenek mennyire szűkült az ér, milyen hosszú az elzáródás, milyen a mellékkeringés álllapota (kollaterális keringés - az elzáródást áthidaló erek).
A fájdalom helye is egyénenként változó lehet, annak megfelelően, hogy hol van a szűkület, elzáródás helye. Leggyakrabban a lábszár izmaiban jelentkezik a fájdalom, ez arra utal, hogy a comb szintjén van az érelzáródás. Jelentkezhet fájdalom a lábszár alsó harmadában, amit rendszerint a térdhajlat szintjén levő elzáródás okoz. Magasabb szinten levő érelzáródás (az ágyékhajlatban, illetve e felett) a combon, valamint a farizomban jelentkező fájdalmat okozhat, ilyenkor gyakran társul hozzá merevedési zavar (férfiaknál).
Társuló jelek lehetnek a lábfej sápadtsága, a bőrhőmérséklet alacsonyabb a beteg lábon, a felületes vénák üresek, nem telítődnek, illetve a szőrzet is csökken.

A perifériás érszűkület diagnózisa a fent leírt tüneteken alapul, melyeket bizonyos nem-invaziv vizsgálatok alátámasztanak.
A kar-boka index – nem-invazív, könnyen kivitelezhető módszer. Egy vérnyomásmérő mandzsetta és egy CW-Doppler készülék segítségével meghatározzuk a vérnyomást a lábszár ereiben (a boka szintjén), ezt elosztva a karon mért vérnyomással megkapjuk a kar-boka indexet. Ennek normális értéke 0.9-1.3 között mozog, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy a lábakban mért vérnyomás megegyezik a karokban mérttel. Perifériás érszűkület esetén 0.9 alá csökken az érték. Amennyiben a nyugalmi állapotban végzett vérnyomásmérés normális eredményt mutat, de a tünetek alapján mégis erős a perifériás érszűkület gyanúja, elvégezhető a teszt terhelés után, járószőnyegen való járást követően. Ilyenkor a nyugalmi állapotban mért kar-boka indexhez hasonlítjuk az értéket, amennyiben ez terhelésre lecsökken alátámasztja az érszűkület diagnózisát.
A színkódolt Duplex ultrahang vizsgálat az első elvégzendő a képalkotó eljárások közül, mivel nem invazív és átfogó képet nyújt a végtagi erek állapotáról. Segítségével információt nyerünk az érrendszer struktúrájáról, a falak épségéről, az ér lumen átjárhatóságáról, pontosan meghatározható a szűkület, elzáródás helye, kiterjedése.
A perifériás arteriográfia – invazív, képalkotó, érfestéses katéteres vizsgálati módszer, mely elvégzése elsősorban akkor jön szóba, ha ballon-katéteres értágítás, vagy pedig érműtét javasolt az érszűkület kezelésében.

Az érszűkület kezelése lehet gyógyszeres, vagy pedig sebészi. Ezt egészíti ki az életmód változtatás, diéta és járásgyakorlatok.
A kezelés első fontos lépése a kockázati tényezők feltérképezése és azok csökkentése. Így nagyon fontos a dohányzás abbahagyása, a magas vérnyomás megfelelő kezelése, a vércukorszint elfogadható értékek közötti tartása, a magas vérzsírszint kezelése, a fogyás, és a rendszeres testmozgás. Fontos az állati eredetű zsiradékok kiiktatása az étrendből, illetve minél több zöldség, gyümölcs és teljes kiörlésű gabonafélék fogyasztása. Az alkalmazott gyógyszerek a következők:
· Antiaggregáns kezelés (vérrög képződést gátló) javallt minden érszűkületes betegnél, ez lehet a kis dózis aspirin (Aspenter, ThromboAss, stb), ticlopidin (Ticlid), vagy pedig clopidogrel (Plavix, Thrombex).
· A pentoxifilin a legelterjedtebb gyógyszer az érszűkület kezelésében, értágító hatású, a vér minőségét oly módon befolyásolja, hogy áramlását könnyebbé teszi a hajszálerekben, ezáltal javítva a vérkeringést.
· Más értágító a Nafthidrofuril, mely nem annyira elterjedt, inkább érspazmussal (érgörcs) járó betegség esetén alkalmazott.
· Ugyancsak a vér minőségét javítja, hígítja, úgymond folyékonyabbá, könnyebben áramlóvá teszi a sulodexid (Vessel Due F).
· A szájon keresztül alkalmazott gyógyszere kezelési módon túl, intravénás, infuziós kezelési lehetősége is van az érszűkületnek. A leghatékonyabbak a prosztaglandin analógok, erélyes értgágítók, gátolják a thrombocyta aggregációt (vérrög képződést) és csökkentik a fehérvérsejt aktivitást, így hozzájárulnak az érfal bizonyos lézióinak korrigálásához és a mellékkeringés kialakulásához, ezáltal lényegesen fokozva a vérkeringést az érintett végtagban, és enyhítve a fájdalmat.
Az alsó végtagi perifériás érbetegeknél, a claudicatio intermittens (járáskor jelentkező fájdalom) stádiumában, a felügyelt járásgyakorlatok rendkivül hatékonynak bizonyultak a beteg életminőségének javítása terén, fokozatosan növelve a fájdalommentes járástávolságot. Az ülések alatt a beteg egy járópadlón jár, melynek sebességét és dőlésszögét szabályozni lehet. Az előzetes terheléses vizsgálat alapján meghatározott távolság 60-70%-t teszi meg a beteg (ameddig megjelenik az enyhe fájdalom), ekkor megpihen, és a fájdalom megszünte után újrakezdi a járást. Egy ülés alkalmával 30-60 perc effektív járási időt szükséges elérni. A tünetek javulásának függvényében növelhető a járópadló sebessége és dőlésszöge, abból a célból, hogy minden gyakorlat alkalmával jelentkezzék az enyhe claudicatio. Az optimális eredmény elérése érdekében, a gyakorlatokat heti 3 alkalommal, egyenként 30-60 perces ülések formájában, 6 hetes ciklusban, orvosi felügyelet alatt végzik.
Sebészi beavatkozások – akkor válnak szükségessé, ha a gyógyszeres kezelés és a járásgyakorlatok nem hoznak várt eredményt, vagy pedig a beteget panaszai gátolják a mindennapi életben. Heveny verőérelzáródás esetén, amennyiben lehetséges, próbálkozni kell ballon-katéteres tágítással, más néven angioplasztikával. Ez a módszer minimál invazív. Katétert vezetnek fel a comb verőerének szintjéig, és kontrasztanyag befecskendezésével kirajzolódik az érszűkület/ elzáródás helye. Felvezetik a ballont, mely fokozatosan fújjódik fel, megnyitva a zárt/ vagy szűk eret. Legtöbb esetben sztenteket helyeznek fel (gyűrűt), mely segít nyitva tartani az feltágított eret. A perkután angioplasztika leginkább rövid, egyszakaszos szűkület/ elzáródás megoldására alkalmas, de többszakaszos, egymásra tevődő szűkület tágításban is eredményes lehet.
A sebészi, invazív megoldás a by-pass műtét, amikor a zárult érszakaszt áthidalják, egy saját vénás vagy művi graft segítségével. Sebészileg megoldhatóak hosszabb elzáródások, többszörös szűkületek. Szükséges követelmény a műtéthez, hogy az elzáródást követően az újratelődő érszakasz megfelelő átmérőjű legyen.