MÉLYVÉNÁS TROMBÓZIS

A mélyvénás trombózis vérrög képződését jelenti a szervezet mélyvénás ereiben. Míg az artériás keringés a végtagokhoz, szervekhez szállítja a vért, a vénás keringés az amely visszaszállítja a vért a szív felé. Amennyiben vérrög zárja el a vénát, megakadályozza a vérmennyiség visszaszállítását az adott érterületről, ami az érintett végtag dagadásához és fájdalmasságához vezethet. Nem ritkán a folyamat tünetmentes is lehet.
A mélyvénákban keletkező vérrög veszélye ugyanakkor abban rejlik, hogy a vénákból elindulva a véráramlattal eljuthanak a tüdőerekhez, melyeket kisebb átmérőjük miatt könnyen elzárnak. Ez súlyos következménnyel járhat, az adott tüdő terület elhal, ezáltal a légzés megnehezedik, heveny légzési elégtelenség, akár halál is bekövetkezhet. Ezt a jelenséget nevezzük tüdő embóliának.

Bizonyos tényezők elősegítik a vérrögképződést, így a mélyvénás trombózis kialakulását:
· veleszületett thrombophilia – mikor bizonyos genetikai hibák miatt a vér fokozott alvadékonysága áll fenn.
· szerzett thrombophiliák: a vérképző rendszer betegségei esetén, mint pl. polycythemia vera, essentiális thrombocythemia, reumatológiai betegségek kapcsán, pl. antiphospholipid szindróma.
· terhesség
· túlsúly
· idős kor
· dohányzás
· bizonyos betegségek: szívelégtelenség, krónikus veseelégtelenség, rákos megbetegedések, hosszan tartó mozgáshiányos állapotok, gyulladásos bélbetegségek, stb.
· bizonyos gyógyszerek: fogamzásgátlók, hormon tabletták, tamoxifen, eritropoetin, kortikoszteroidok, stb.
· sebészi beavatkozások: különösen az ortopédiai csípő – illetve térdműtétek, idegsebészeti műtétek, az alhasban történő, valamint a nőgyógyászati műtétek.

A mélyvénás trombózis tünetei: a végtag dagadása (vizenyő – ödéma), fájdalmassága, meleg és piros bőr a végtag szintjén, illetve a felületes vénák „láthatóbbá” vállása. Ezek a tünetek általában hirtelen jelentkeznek. A tünetek súlyossága attól függ milyen szinten helyezkedik el a vérrög, és mekkora a kiterjedése. A comb mélyvénáinak a trombózisa nagy valószínűséggel a teljes lábszár duzzanatát okozza, fájdalmat a lábszár, akár a comb szintjén is. Feljebb terjedő trombózis (a comhajlat és alhas fele) kifejezet duzzanatot okoz egész a combig, és kifejezettebb fájdalamat. Ezek azok a formák, melyek nagyobb veszélyt jelentenek tüdőembóliára, hiszen ezek a vénák nagyobb átmérőjűek, könnyebben leszakadhat a vérrög egy része. A lábszár szintjén levő trombózis esetében a tünetek kevésbé kifejezettek, vagy teljesen hiányoznak, enyhe boka és lábszár duzzanat, esetleg fájdalom jelentkezik, gyakran ezek a trombózisok nem is kerülnek frissen felismerésre, mert a beteg nem ad jelentőséget az enyhe panaszoknak.
A tüdőembólia, mint fennebb említettük egy tüdőér elzáródását jelenti, mely az illető tüdőterület elhalásához, kieséséshez vezethet. Így csökken a gázanyagcsere (oxigénfelvétel) felülete és első tüneteként jelentkezik a légszomj. Ugyanakkor fájdalom jelentkezhet a mellkasban, melyet a belégzés fokoz, valamint köhögés, esetleg véres köpet is előfordulhat. A szívütések száma (pulzus szám) is felgyorsul. Súlyos esetben a beteg elvesztheti az eszméletét, vagy beállhat a hirtelen halál.

A mélyvénás trombózis diagnózisa nem invazív színkódolt Duplex ultrahang segítségével felállítható. Az érintett véna kitágul, belsejét hipoechogén képlet tölti ki, külső nyomásra nem összenyomható, nincs benne véráramlás. Pontosan meghatározhatóa trombózis helye, kiterjedése és ugyanakkor nyomon követhető a gyógyulás folyamata, a véna rekanalizációja (kinyílása) megfelelő kezelés esetén, illetve a visszamaradt billenyűártalom.
D-dimér teszt elvégzése segíthet kizárni egy esetleges trombózist, amennyiben negatív a teszt nagy valószínűséggel nincs trombózisa a betegnek, ha a klinikai gyanú nem nagy. Egy pozitív teszt mögött azonban több betegség állhat, így a pozitív teszt önmagában nem jelenti azt, hogy mélyvénás trombózisa van a betegnek.
A kontrasztanyagos venográfia - vénafestés – invazív módszer, mely csak speciális esetekben javallt, ha a vénás ultrahangvizsgálat nem tisztázza a diagnózist.
A mélyvénás trombózis diagnózisához hozzátartozik az okozó tényező felderítése. Amennyiben nem található semmi ok, betegség, állapot, mely hozzájárulna a fokozott vérrögképződéshez, vagy pedig ismétlődő mélyvénás trombózissal áll szemben az orvos, főleg fiatalabbaknál szükséges elvégezni a thrombophilia szűrésre vonatkozó vizsgálatokat. Ezek vérből meghatározható analízisek, melyek rámutanak arra, hogy az illető egyénnek van-e veleszületett, vagy szerzett hajlama a fokoztt vérrögképződésre.

A mélyvénás trombózis azonnali kezelést igényel a tüdőembólia és a hosszú távú szövődmények elkerülése érdekében.
A kezelés első lépése a vérhígítás elkezdése. Az első adandó gyógyszer a heparin, vagy pedig annak változatai a kis mólsúlyú heparinok (Clexane, Fragmin, Innohep, stb). Ez utóbbiak előnye, hogy bőr alá fecskendezhetőek, naponta egyszer vagy kétszer adandók, és nem igényelnek folyamatos vérvételt a hatékonyság ellenőrzése szempontjából. A heparin kezelés legalább öt napig történik, ezalatt párhuzamosan adandó a szájon keresztüli vérhígító gyógyszer (kumarin származékok – Trombostop, Sintrom, Warfarin, Sincumar). Ahogy a szájon keresztül alkalmazott vérhígító gyógyszer eléri a hatékonyságot (átlag öt nap) abbamarad az injektábilis heparinszármazék. A vérhígító gyógyszer hatásfokát laboratóriumi vizsgálattal (vérvétel) rendszeresen ellenőrizni kell. A gyógyszer vérszintjének megállapítására a prothrombin INR értéket használjuk, melynek kívánt értékét kezelőorvosa határozza meg, mélyvénás trombózis kezelésekor 2-3 közötti érték elérése javallt. A vérhígító gyógyszeres kezelés (Sintrom, Trombostop, Warfarin, Sincumar-K vitamin ellenes szerek, Kumarin származékok) egyúttal fokozott vérzékenységet jelenthet, ezért is fontos az INR érték ellenőrzése. Ma már elérhetőek olyan újabb, szájon keresztül alkalmazott vérhígító gyógyszerek is, amelyek biztonságosan adagolhatóak az INR laboratóriumi meghatározása nélkül, azonos napi dózissal. Ebben az esetben fokozottan oda kell figyelni a máj és vese működésére, amelynek csökkenése fokozhatja a vérzés veszélyét.
A vérhígító kezelés időtartama minimum 3 hónap, azonban attól függ milyen kiterjedésű volt a trombózis, mi volt a kiváltó ok, betegség, megoldódott-e vagy folyamatosan fennáll (pl. szerzett thrombophiliak). Veleszületett thrombophilia kimutatása, valamint másodszorra vagy harmadszorra ismétlődő trombózis esetén az élet végéig folytatandó a vérhígító kezelés.
A gyógyszeres kezelés mellett nagyon fontos az azonnali komressziós (szorító) terápia elkezdése (pólya, vagy kompressziós harisnya). A kompressziós kezelés hatása egyrészt az, hogy rögzíti a vérrögöt és nem engedi, hogy az leválljon és elinduljon a véráramban, másrészt csökkenti a vénás túlnyomást (hipertenziót) és a lábduzzanatot, valamint növeli a mély vénákban az áramlási sebességet, így segít a vérrögfeloldódás folyamatában is.
A közhiedelemmel ellentétben trombózis esetén nem szükséges az ágynyugalom, sőt a mozgáshiány fokozza a vérrögképződést, így a megfelelő kompressziós kezelés alkalmazása mellett a beteget arra ösztönzik hogy mozogjon, anélkül hogy fennállna az a veszély, hogy a vérrög leszakadva és a vérkeringésbe jutva tüdőembóliát okozna.
Ritkán alkalmazott kezelési módszer a thrombolysis, mely a vérrög gyógyszeres feloldását jelenti. Főként tüdőembóliával szövődött, vagy nagy kiterjedésű, friss trombózis esetén alkalmazott, komoly orvosi felügyelet és műszeres berendezés mellett. Hasonló esetekben megkísérelhető a vérrög műtéti/műszeres eltávolítása is
Ismétlődő tüdőembóliák esetén, valamint azoknál a kiterjedt mélyvénás trombózisoknál ahol a vérhígító kezelés ellenjavallt szűrőt helyeznek fel a vena cavaba, mely megakadályozza, hogy a levállt vérrög tovább haladjon a vérkeringésben a szív és tüdő fele.